Vásáry Tamástól búcsúzunk

2026. február 5-én, 92 éves korában elhunyt Vásáry Tamás. Gyászol a magyar zenei élet, és gyászol zeneiskolánk is. Túl azon, amit egy egészen kivételes művész haláláról értesülve érezhet, aki látta őt vezényelni, hallotta zongorázni, zeneiskolánkhoz egy szellemi aranyfonál is köti őt, amely az 1910-es években Fodor Ernő Zeneiskolájában tanító Weiner Leóhoz vezet. Vásáry az 1950-es évek elején járt a Zeneakadémiára, ahol akkor szinte minden jelentős zongorista - így ő is - Weiner Leó híres kamaraóráin ismerkedett a zeneművészet mélységeivel.
Számos kortársa, barátja méltatta Vásáry Tamás zenei nagyságát. Mi a magunk részéről két olyan élményünkkel idézzük föl emlékét, amely zeneiskolánk meghatározó eseményeihez kötődött.
Még a Városligeti fasorban volt a székhelyünk, amikor 2009 karácsonyán megérkezett hangszerparkunk legértékesebb darabja, a Bösendorfer hangversenyzongora, melynek megvásárlását akkori növendékeink szülei alapítványi felajánlással is segítették.
A zongoránkat 2010. február 27-énVásáry Tamás avatta föl – eljátszotta rajta Chopin h-moll szonátáját. Ráadásul ő, aki azon kevesek egyike volt, akik színesen és tartalmasan tudnak a zenéről beszélni, megosztotta velünk Chopin műveihez kapcsolódó gondolatait, élményeit is.
Sok-sok gyerek játszott azóta a Bösendorfer-zongorán – házi koncerten, versenyekre készülve -, vannak, akik már a zenei pálya nehéz útján lépkednek előre, mások még csak most ízlelgetik ujjaikkal, hogyan lehet a legszebb hangzást kicsalni a fehér és a fekete billentyűkből. Gondoljanak rá, hogy olyan hangszeren játszanak, amelyen Vásáry Tamás örökre rajta hagyta szellemi „ujjlenyomatát”!
A Bösendorfer avató ünnepséget követő meghittségben Halászné Veres Zsuzsa, aki sokáig vezette zeneiskolánk zongora tanszakát, egy kis személyes ajándékot is kapott a Mestertől: egy soha nem múló emléket.
„A hangverseny után odavittem Vásáry Tamáshoz dedikálásra féltve őrzött kincsemet, A zenén túl…című könyvének 1. kiadású példányát – idézi föl a pillanatot Veres Zsuzsa. - A Mester kezébe vette a finom, merített papírra, zöld tintával nyomtatott, gyönyörű kivitelű könyvet, meg a tollat, és elgondolkodva rám nézett: ”Képzelje, nekem már egyetlen példányom sincs ebből!” – mondta.
Így esett, hogy mivel akkor neki ajándékoztam a féltve őrzött példányomat, nem lett tőle dedikált könyvem. Újra megszerezni az 1. kiadást lehetetlen volt, csak a 2018-as 2. kiadáshoz sikerült hozzájutnom. Dedikáltatásra már nem nyílt lehetőségem, de ezt a szép emléket őrzöm a szívemben.”
Közösségünk másik meghatározó emléke zeneiskolánk 120. jubileumi ünnepségsorozatához kapcsolódik. 2018. október 18-án névadónk, Tóth Aladár halálára emlékezve különleges vendégeket hívtunk: Tóth Aladár lányát, alapítványunk legfőbb támogatóját és mentorát, Maria Reichardt-ot és férjét, Dr. Christian Reichardt-ot, Vásáry Tamást, aki a Tóth Aladár – Fischer Annie házaspár legbensőbb baráti köréhez tartozott, és Karczag Mártont, a Magyar Állami Operaház Emléktárának vezetőjét, akinek Tóth Aladárról szóló Aranykalickában című monográfiája akkoriban jelent meg.
A kerekasztal-beszélgetés közönsége akkor nemcsak Tóth Aladár zenekritikusi és operaigazgatói érdemeiről és a művészházaspár életéről tudott meg sosem hallott, izgalmas részleteket, de azon a délutánon Vásáry Tamás, aki nem egyszer hallotta Tóth Aladárt zongorázni, sőt, látta vezényelni, elmondta, meglátása szerint miért nem lett Tóth Aladár előadóművész.
„Ő egy nagy szellem volt. És a nagy szellemnek mindegy, hogy rántottát süt, a Hammerklavier szonátát játssza, vagy megírja a Figaro házasságát – azzal olyan nívót teremt, ami őt halhatatlanná teszi. Hát ő halhatatlan volt, ahogyan írt, ahogyan beszélt.”
Saját szavait őrá visszafordítva búcsúzunk most Vásáry Tamástól: ahogyan írt, ahogyan beszélt, ahogyan zongorázott, vezényelt, ahogyan a zenében megnyilvánuló isteni tökéletességet felismerte és közvetítette, az őt halhatatlanná tette.
Március 11-én 15 órakor vehetünk végső búcsút tőle a Fiumei Úti Sírkertben, ahol a Református Egyház szertartása szerint helyezik örök nyugalomra.

Ebben a nyolc perces videóban az említett beszélgetésnek azon részletét közöljük, amelyben Vásáry Tamás Tóth Aladárról beszélt, és nem mellékesen olyan művészi vallomás tört ki akkor belőle, amelynél hívebben semmi nem idézheti föl emlékét.

Kiemelten jól fújt a pesterzsébeti zeneiskolában a TAZI Klarinét Trió

Jeremejev Marcell, Szász András és Telek Csongor - vagyis a TAZI Klarinét Trió - KIEMELT ARANY minősítést kapott a Fővárosi Klarinétos Találkozón.
Felkészítő tanáruk: Szoucsek Szilveszter.
A klarinétosok dzsemboriját a pesterzsébeti Lajtha László AMI valamint a Máté János Zene- és Művészeti Alapítvány rendezte meg 2026. február 7-én.

Sokoldalúan tehetséges növendékünk a továbbképzős tanulók versenyének döntőjébe jutott

A továbbképző tanfolyamokra járó tanulók számára 11. alkalommal Dunakeszin megrendezett területi válogatón - ahol Pest, Nógrád, Fejér megye, valamint Budapest hangszeres növendékei vettek részt -, Rozmán Amália a 26 indulóból a maximális 60 ponttal jutott tovább.
A döntőt 2026 márciusában rendezik meg.
Tanára: Dávid Krisztina, Korrepetítora: Kertész Rita.
Amália dicső szerepléséhez adalékként hozzátesszük, hogy rendkívül sokoldalú ifjú művésznőnk - a 60/60-as színvonalú csellózás mellett - énekel, jazzénekel is, valamint grafikusnak tanul.

Arany oklevéllel tért haza növendékünk a rézfúvós fesztiválról

2026. január 28-31. között rendezték a Weiner Leó Katolikus Zeneiskola és Zeneművészeti Szakgimnáziumban a III. Zeneiskolai Rézfúvós Fesztivált, a kiváló trombitatanár, Sztán István emlékére.
A fesztiválon zeneiskolánk növendéke,  Barta Imre arany minősítést szerzett.
Felkészítő tanára Király Boldizsár.
A zongorás próbákon Bauernfeind Éva korrepetítor egyengette a fejlődését.
A fesztiválon édesapja, Barta Gábor kísérte zongorán.

Rézfúvósaink minden időben ott vannak a vártán, ha kell, kesztyűben, nagykabátban

E párás, ködös január végi napon némi nosztalgiával idézzük föl a karácsony előtti hasonló napot, amikor fúvószenekarunk még az ünnepre készülés jegyében fagyoskodva fújta a Magyar Máltai Szeretetszolgálat meghívására a legszebb adventi hangulatú műveket az MMSZ Batthyány téri adventi kertjében.
A hidegben vendéglátóink forró teával és süteménnyel biztosították a kellő energiát, és a rezek harsogó hangjára egyre nagyobb számban gyülekező hallgatóság a végére közös énekléssel emelte a hangulatot.
Fúvószenekarunk azóta új kihívásokra készül, más repertoárral, Zeneiskolánk Éjszakájára, amelynek részleteiről hamarosan hírt adunk.