Kedvezményes belépőjegyeket kínál október 28-i hangversenyére a Müpa

A koncert, amelyre kedvezményes jegyeket lehet igényelni, két részből áll.
Az első részben Dragony Tímea és Dubrovay László - a kortárs magyar zeneszerzés két jeles alkotója - műveit hallhatja a közönség.
Majd Mikisz Theodorakisz művei idézik meg a görög zenei világot.

Időpont: 2023. október 28. vasárnap 16.00
Helyszín: Müpa

MŰSOR:

Fodor Ernő iskolaszervezőként 120 éve kiutat mutatott a magyarság zenei szegénységéből

Amikor hungarikumként emlegetjük az iskolarendszerű alapfokú állami zeneoktatást, Kodály nevéhez szoktuk kötni, nagyrészt joggal, ugyanakkor megfeledkezve az előfutárokról. Ilyen Kodályt megelőzően egymásra épülő képzési szintekben gondolkodó zenepedagógus, iskolaszervező volt Fodor Ernő (1878-1944) zongoraművész, aki éppen 120 éve, 1903-ban alapította meg zeneiskoláját. „A Fodort”, melynek büszke jogutódja ma a Tóth Aladár Zeneiskola, az különböztette meg a többi fővárosi zenedétől, zenekonzervatóriumtól, zeneiskolától, hogy magát „Akadémiai Előkészítő Tanfolyamként” határozta meg. A Tóth Aladár Zeneiskola - az egykori Fodor Évkönyvek nyomán feltárt - történetéből megismerhető Fodor Ernő gondos zenepedagógiai építőmunkájának története.

Nagy körültekintéssel készült az első tanévre: 1902-től egyéves európai hangversenykörútra indult, és közben tanulmányozta Bécs, Berlin, London, Róma zenei tanintézeteit. 1903 nyarán zenetanári fizetéséből háromszobás lakást bérelt az Andrássy út 40. számú házban, és szeptemberben 11 tanárral, 160 növendékkel elindította „Fodor Ernő Zeneiskolája Akadémiai Előkészítő Tanfolyamát”. Az első évek tantárgyai – zongora, hegedű, gordonka, magánének, cimbalom, zeneszerzés, hangszerelés és partitúra-olvasás – hamarosan bővültek.
A létszám három év alatt megháromszorozódott
Az 1905-1906. tanévet lezáró évkönyvhöz írt bevezetőjében a direktor örömmel adja hírül, hogy az iskola növendékeinek létszáma visszaigazolja, hogy megalapítása mennyire hiánypótló tett volt. A Fodor Zeneiskola tanulói létszáma már a második tanévben 290-re nőtt (160-ról!), a harmadik tanévet pedig 490 beiratkozott zenetanulóval kezdték.
Fodor Ernő így elemzi a siker okait:
"Az intézetnek megalapításától kezdve fő elve volt hogy az intézet tanári kara magába tömörítse és egészében képviselje az Országos Magyar Királyi Zeneakadémiát végzett tanerők legkiválóbbjait, továbbá, hogy a nevelés módszere és a tanítás módszere teljesen a Zeneakadémia elismert szellemével fejleszttessék. A három év szép eredménye után büszkén vallhatom, hogy ez az elv amelyet szem elől soha nem tévesztettem, nemcsak növendékeinknél és azok szüleinél talált visszhangra, hanem az intézet nagy sikerének hatása alatt már előbb fennállott zeneiskolák is egymás után alakulnak át az intézet mintájára."
"Fontos tényezője volt a haladásnak és a sikernek, hogy az intézet tanári kara teljes czéltudatossággal és paedagógiai képességeivel a komoly munkára késztette, lelkiismeretes tanulásra szoktatta növendékeinket. Véget vetettünk annak a téves felfogásnak, hogy a magán iskolában nincs ami buzgalomra és komolyságra ösztönözné a növendéket. A mi növendékeink nemcsak szorgalmasan tanulnak, de kedvvel is. Figyelembe vettük minden egyes növendék külön egyéniségét, egyengettük a tehetség útját, buzdítottuk az igyekvőt, fejlesztettük a gyengébb képességűeket, de eréllyel és szigorral jártunk el a közönyös vagy hanyag növendékkel szemben."
Fodor Ernő zeneiskolájában a tanulóknak „ellenőrzési füzetük” volt, melyben vezetni kellett a napi gyakorlás mennyiségét, amit a szülő aláírásával igazolt.

A legmagasabb szintű képzést kapták
Az 1907-1908. tanévtől kezdve „az iskola színvonalának emelésére” az igazgató - a zongorát kivéve - az összes melléktanszakot, valamint a javítóvizsgákat is ingyenessé tette, „tekintettel arra a körülményre, hogy az évvégi osztályzataink sokkal szigorúbbak, mint az a magán-zeneiskoláknál szokásos.” Ugyanekkor új, „a középiskolai énektanításra képesítő” tanfolyamot léptetett életbe, amely „hiánytpótló intézmény”.
Ebben az időszakban a Zeneakadémia még nem képezett tanárokat, csak a követelményeknek megfelelő vizsga lehetőségét nyújtotta, amire minden tanárjelöltnek egyénileg kellett felkészülnie. A felkészítő tanfolyamok legelső helyszíne a Fodor Zeneiskola lett. A legmagasabb osztályaiba járó növendékek számára eleinte lehetőség, később kötelezettség lett a Zeneakadémián vizsgázni. Az 1918-25 között diplomát szerző zenetanárok csaknem fele hosszabb vagy rövidebb ideig itt tanult, olyan világhírű muzsikusoknál, mint Kadosa Pál, dr. Kovács Sándor, Rados Dezső, Ránki György, Reiner Frigyes, Varró Margit, Végh Sándor, Waldbauer Imre, Weiner Leó.
A korabeli rangos folyóiratok rendszeresen hírt adtak a Fodor Zeneiskola munkájáról. Énekkar, zenekar, több kamaraegyüttes, szavalókórus alakult, illetve színpadi gyakorlatot, mozgásművészetet is lehetett tanulni. Waldbauer Imrének és Rados Dezsőnek köszönhetően egyre nagyobb rangja lett a vonós tanszaknak. Rados-növendék volt többek között Kovács Dénes hegedűművész, a Zeneakadémia későbbi rektora, és Paul Rolland (Reisman Pál) neves zenepedagógus.
Első 25 éve alatt közel húszezer növendék iratkozott be Fodor Ernő Zeneiskolájába. A negyedszázados jubileum alkalmából az intézmény Emlékkönyvet adott ki, melyben összefoglalta addigi történetét, valamint nyomtatásban örökítette meg a köszöntőleveleket. Ezek között különösen becses Bartók Béláé.

Kortárs magyar szerzőket is beemelt a tananyagba
Kezdettől fontos célja volt a Fodor Zeneiskolának a kortárs magyar zene támogatása, tekintettel arra, hogy – miként Bárd Ferenc írja az említett emlékkönyvben – „A zenei oktatást túlnyomólag idegenből idetelepedett dilettáns tanítók és nevelőnők végezték, akik leginkább olyan műveket játszattak tanítványaikkal, amilyeneket, annak idején, ők tanultak – mestereiktől. Ha mert is vállalkozni magyar zeneműkiadó valamely érdemes pedagógiai mű kiadására, vállalkozása meddő maradt, mert a zenetanítók az általa kiadott műveket nem játszatták növendékeikkel. […] [E sorok írásának idejére azonban már kimentek a divatból a különösen Németországból beözönlő, selejtes művek, háttérbe kerültek a dilettáns zenepedagógusok és ma már a képzett magyar oktatók […] elsősorban magyar kiadványokat adnak növendékeik kezébe.”
Lichtenberg Emil, a Budapesti Ének- és Zenekaregyesület karnagya, akinek nevéhez Bartók-kórusok bemutatói fűződnek, ugyanitt arról számol be, hogy a hozzájuk felvételre jelentkező s „kizárólag műveltebb társadalmi osztályhoz tartozó (csupa zongora- vagy hegedűviselt) hölgy és úr túlnyomó része zenei analfabéta”.
Még jó 10 évvel később is, az 1939 őszén Szekfű Gyula szerkesztésében megjelent Mi a magyar? című tanulmánykötetben Kodály Zoltán a Magyarság a zenében című tanulmányában középosztályunk zenei szegénységét, és „magyar zenei érzékének bizonytalanságát” hánytorgatja fel.
Fodor Ernő iskolája sokat hozzátett a lassú változás elindításához. A direktor életének jelentős részét a zene és a zeneiskola ügyének vezetésének szentelte, és szellemi körét is ennek megfelelően választotta ki. A mai Oktogon közelében álló egykori Edison kávéházban volt törzsasztala, ahol a kor híres zeneírói, zenekritikusai, művészei és zeneiskolai kollégái is megfordultak. (Pl. Péterfy István újságíró, Lányi Viktor, Kadosa Pál zeneszerző, Zádor István festőművész, Waldbauer Imre, Rados Dezső hegedűművész, Gál György Sándor író, zenetörténész. A korabeli zenekritikusok közül iskolája későbbi névadója, Tóth Aladár, a Pesti Napló munkatársaként szintén többször elismerésének adott hangot a Fodor Zeneiskola és igazgatója munkáját látva. Zeneiskolájának kulcsszerepe volt abban, hogy a kortársak szerzeményei részei lettek a zenei nevelésnek és a magyar zenekultúrának.

A Fodor szellemi örökségét viszik tovább
Major Ervin, a Zenei Szemle szerkesztője kiemeli, hogy a kortárs magyar zenedarabok koncertre vitelével Fodor Ernő iskolája élen járt Bartók Béla, Kodály Zoltán és Dohnányi Ernő „népszerűsítésében”. Ugyancsak a 25. Jubileumi Emlékkönyvben írja Bárczy Gusztáv, a Rózsavölgyi Zeneműkiadó vezetője, hogy a Fodor iskola több magyar zeneszerző gyermekdarabjainak (pl. Bartók Béla: Gyermekeknek c. sorozata) megszületéséhez is hozzájárult. Hozzáteszi: „A Fodor-zeneiskola nemcsak kitűnő pedagógusokat, jeles művészeket, művelt zenei közönséget nevelt, hanem közönséget nevelt a magyar zenei törekvések, a magyar Múzsa, a magyar zeneköltészet számára is...”
Többek között elkötelezett zenepedagógusok képzésével: az 1929/30-as tanévben a Fodor-iskola tanulóiból diák-önképzőkör alakult, akik főként a kortárs magyar zene megismerésével és megismertetésével kívántak foglalkozni. Tagjaik közül több jeles zenetörténész is kikerült.
A kortárs magyar zenével való szoros kapcsolattartás hagyományát őrzi a mai Tóth Aladár Zeneiskola is, többek között azzal is, hogy háromévente ennek szellemében fesztivált rendez alapfokú zeneoktatási intézmények számára, ahol a szabadon választott darabok egyikének 1950 után született zeneszerző művének kell lennie.
120. tanévét kezdte meg szeptemberben a Tóth Aladár Zeneiskola, és születésnapját október 8-án délelőtt 11 órai kezdettel hangversennyel ünnepli meg. Helyszíne a Zeneakadémia Nagyterme – ahogyan hajdan a Fodor-iskola koncertjeinek is -, melyre minden érdeklődőt szívesen lát.
(A cikk a Papageno.hu kulturális magazinban jelent meg 2023. október 6-án, Kiutat mutatott a magyarság zenei szegénységéből – Fodor Ernő iskolaszervező címmel.)

100 éve született Sándor Judit operaénekes, a múlt század derekán aranykorát élő Operaház fénylő csillaga

A 100 éve született Sándor Judit operaénekesnő – és férje, Hárs Ernő költő, műfordító - emlékére helyeztek el emléktáblát és a megemlékezés koszorúit, a VI. kerületi Eötvös utca 4. számú alatti ház falán. A ház, amely épp szemben van az önkormányzat hivatalával, 65 éven át volt a művészházaspár otthona.
Sándor Judit elbűvölő hangja és személyisége élénken él az őt méltató Medveczky Ádám karmester emlékezetében, erről árulkodott az eleven elragadtatás, ahogyan beszélt róla:
„A szakmai tökéletesség, a kultúra és a zenei intelligencia csodálatos egysége jellemezte. Hangjának kiegyenlítettsége, törésmentessége, hangterjedelme szoprán szerepek eléneklésére is alkalmassá tették őt. Sándor Judit papnője volt a nagy barokk és klasszikus oratóriumoknak, ugyanakkor a különböző karakterek széles skáláját minden stílusban hitelesen tolmácsolta" – fejtette ki a karmester, és ezt mi sem illusztrálta szebben, mint az a Schubert-dal, amelyet a járókelők tegnap délután meghallgathattak Sándor Judit tolmácsolásában.

Az Eötvös utcán felállított hangszórókból áradó fényes hang tökéletesen megidézte azt a finom, „franciás” jelenséget, amilyennek a kortársak a művésznőt látták. 
Az emléktáblát leleplező Ókovács Szilveszter, az operaház főigazgatója is kiemelte a franciás vonalat, amit az is jelez, hogy Debussy Pelléas és Mélisande című, az Operaházban is sokat játszott művének női főszerepét egy időben csak Sándor Judit énekelte. 

„Lelkében ott volt a franciára termett szépség és az a cizelláltság, amely az efféle finom, áttetsző zenékre alkalmassá tette őt” – tette hozzá az igazgató, aki szakmai minőségét tekintve Sándor Juditot Elisabeth Schwarzkopfhoz, a XX. század egyik legjelentősebb énekeséhez hasonlította.

Sándor Judit az 1930-as évek végén Fodor Ernő Zeneiskolájában folytatta tanulmányait – ennek emlékét őrzi iskolánk magánének tanszakának Sándor Judit-terme. Tanára S. Gervay Erzsébet, „állami művészi oklevelet nyert énekművésznő” volt. A terem felavatásán Sándor Judit ugyan már nem lehetett jelen, de férje, Hárs Ernő és számos családtag igen. 
Az emléktáblát, amelyet Terézváros önkormányzata és a család állíttatott, igazgatónk, Magyar Margit is megkoszorúzta, valamint virágot helyezett el Pallagi Judit, a Tóth Aladár Operastúdió alapítója, 2015-ig a magánének tanszak vezetője.

Megtöltöttük hangokkal a Zeneakadémia Nagytermét

Óriási élmény volt együtt lenni tegnap, és megtölteni hangokkal a muzsika igazi, felülmúlhatatlan házát, a Zeneakadémia Nagytermét! Méltó ahhoz a 120 évhez, amit ünnepelünk egész évben.

Képgalériánk itt tekinthető meg.

Telt ház előtt adott hangversenyt a Zeneakadémia Nagytermében tegnap az alapításának 120. évfordulóját ünneplő Tóth Aladár Zeneiskola.
A jubileumi koncert nyitó perceiben székelyföldi népdalok, zárásképpen pedig Kodály művek szólaltak meg. A kettő között az iskola valamennyi tanszaka teret kapott a színpadon. A népitől a klasszikuson át a jazzig, növendékek és az iskola művésztanárain át, valamint olyan volt tanítványok, akik ma már a világ koncerttermeinek szívesen látott szereplői: Schöck Atala operaénekes, Lisztes Jenő cimbalomművész, Magyar Valentin zongoraművész.

A hangversenyt - fővédnökként - Budapest-Terézváros polgármestere, Soproni Tamás nyitotta meg, úgy is, mint egykori növendék, kiemelve a zenetanulás fontosságát, személyiségfejlesztő hatását.
Beszédet mondott Ember Csaba elnök, - Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége - méltatva a TAZI jelentőségét a magyar alapfokú zenei nevelésben.
A jubileumi tanév fővédnökségét Tóth Mária, az iskola névadójának lánya vállalta, aki évtizedek óta támogatja a TAZI-t. Távollétében levelét - melyben felidézte az iskolához fűződő szép emlékeit - a névadó dédunokája, Tóth Annamária olvasta föl. 
Képünkön (jobbra) Marosi Beatrix és Tóth Annamária.
Az iskola igazgatója, Magyar Margit elsősorban az alapító Fodor Ernőnek állított emléket, rámutatva, hogy a mintaadó műhely, mely szakmai bázisa lett az alapfokú zeneoktatásnak, ismeri és büszke múltjára, a jelen gyerekeire irányított figyelem pedig záloga jövőnknek, a tehetséggondozásnak.
A hangverseny után a színpadról visszatérő művészeket, a tantestület tagjait és a meghívott vendégeket a tankerület vezetője, Marosi Beatrix köszöntötte.
A fogadáson a Sommer Cukrászda tortája volt a meglepetés, rajta az iskola marcipánból készült képével.
Az ajándékot köszönjük, szerettük és nagy örömmel elfogyasztottuk.

Vajon milyenek a napszakok, rajzban elbeszélve? Ha van ötleted, küldd be egy pályázatra!

Rajzpályázatot hidet a Liszt Ferenc Emlékmúzeum, melynek idei témája a NAPSZAKOK.
A tavalyihoz hasonlóan idén is két kategóriában indulhatnak a pályázók: külön értékeli a zsűri a művészeti és a nem művészeti iskolában tanulókat. Ezért ezt az információt a rajzok hátulján fel kell tüntetni.

A szervezők kérik, hogy a pályázók a megadott zeneművek illetve szövegek egyikére készítsék el alkotásaikat, és az alábbi címre küldjék el vagy vigyék be személyesen, november 6-ig:
Budapest VI. ker. Vörösmarty u. 35.
A borítékra írják rá: RAJZPÁLYÁZAT
A zeneművek és szövegek az alábbi linken érhetők el.

A beérkezett alkotásokból virtuális, a díjazott művekből pedig élőben is megtekinthető kiállítást szervez az Emlékmúzeum, melynek helyszíne az Eötvös10 Művelődési Házban lesz.
A legügyesebb alkotókat ajándékkal jutalmazzák, ünnepélyes eredményhirdetés keretében.