A cimbalom az ősi hárfa-típusú hangszerek családjából származik, közvetlen őse
valószínűleg az ókorban és középkorban legelterjedtebb psalterium volt. Alakja trapéz
formájú asztallapra emlékeztet, fém húrjait fa verőkkel szólaltatják meg. Egyik legfontosabb
népi hangszerünk, emellett a jellegzetesen magyarnak tekintett verbunkos zenében is fontos
szerepet kapott a 19. század folyamán. Mai, lábakon álló, pedálos szerkezetét is
Magyarországon alakították ki az 1800-as évek végén. A 19. és a 20. században elsősorban
magyar zeneszerzők műveiben szerepelt, de ma már szívesen használják más országok
komponistái is.
Ha szeretnél cimbalmozni…
… akár már 6 éves korodban elkezdheted. Tanulmányaid kezdetén nem baj, ha még nincsen
cimbalmod, mert iskolánkban lehetőséget nyújtunk jó minőségű hangszerek kölcsönzésére.
Fejlődésed eredményét nemcsak az órákon, hanem koncerteken, vizsgákon, szakmai
rendezvényeken, közös órákon is bebizonyíthatod. Szeretnénk, ha sok örömöt szerezne
neked a cimbalmozás, ezért már tanulmányaid első évétől együtt játszhatsz társaiddal vagy
a tanároddal, kétcimbalmos vagy zongorakíséretes műveket is.
Egy kis hangszertörténet
A cimbalom őse Ázsiából arab közvetítéssel jutott Európába. Különböző neveken
(psaltérium, salterio tedesco, tympanon, hackbrett) meghódította a középkori fejedelmi és
királyi udvarokat. Magyarországon Mátyás király udvarában említenek először egy
kilencéves kisfiút, aki a király köszöntésére psalteriumon játszotta a parasztok által énekelt
dalokat. Míg Európában a cimbalom megmaradt alapvetően népi hangszernek, addig nálunk
a 17-18-19. század folyamán egyre népszerűbb lett, s nemcsak népzenét, hanem műzenét
és ún. „magyar nótákat” is szívesen játszottak rajta.
Az 1800-as évek végén Schunda Venczel József pozsonyi hangszerkészítő megnövelte a
cimbalom hangterjedelmét, lábakkal és hangtompító pedállal látta el. (Később Bohák József
tökéletesítette a hangszer mechanikáját, tovább szélesítette a hangterjedelmét és sokat
finomított a pedál működésén.) Az új hangszert örömmel üdvözölték a kor híres zeneszerzői,
köztük Liszt Ferenc is, Erkel Ferenc pedig fontos szerepet adott neki Bánk bán című
operájában. A 20. század első felében Bartók Béla (I. Rapszódia), Kodály Zoltán (Háry
János) és Igor Stravinsky (A róka; Ragtime) is szívesen alkalmazta műveiben.
A magyar zeneszerzők számos műfajban és kamarazenei összeállításban alkalmazzák,
szinte hetente készülnek új kompozíciók. Kamarazenei- és szólisztikus lehetőségeit
különösen ismertté tették Balassa Sándor, Csemiczky Miklós, Durkó Zsolt, Eötvös Péter,
Farkas Ferenc, Hollós Máté, Kocsár Miklós, Kurtág György, Láng István, Lendvay Kamilló,
Maros Rudolf, Petrovics Emil, Ránki György, Sári József, Sugár Miklós, Szokolay Sándor és
Vajda János művei. A cimbalom napjainkban egyre növekedő nemzetközi népszerűségét az
is mutatja, hogy nemcsak a magyar szerzők komponálnak rá szívesen, hanem olyan
zeneszerzők is, mint például Boulez, Stockhausen, Schnebel, Birthwis.
Cimbalom
