Fodor Ernő(1878-1944)
Zeneiskolánk volt az első iskolarendszerű alapfokú zenei képzésre létrehozott intézmény Magyarországon – a „Fodor”. 1903-ban alapította Fodor Ernő zongoraművész.
Fodor Ernő 1878. április 25-én, a fehérmegyei Csabdin látta meg a napvilágot, sokgyermekes, elszegényedett birtokos család gyermekeként. Szülei - Fodor Simon és Gyöngyföldi Róza - korán felismerték zenei tehetségét és abszolút hallását. Budapestre költöztek, ahol az ifjú Fodor Ernő komolyabb zenei képzésben részesülhetett.
Fodor Ernő
Zongoristaként először a Nemzeti Zenedében tanult, majd a Magyar Királyi Zeneakadémián. Tudásszomja határtalan volt: a zongora mellett még négy tanszak stúdiumait hallgatta. Zeneszerzés órákat Koessler Jánostól vett, de megtanult orgonán, valamint klarinéton és hegedűn is játszani. Utóbb a középiskolai énektanítói tanfolyamot is elvégezte. Tehetségét, nyitottságát látva a zeneakadémiai tanári kar Volkmann-ösztöndíjjal tüntette ki. 1902-ben szerezte meg a tanári képesítést. Akadémiai zongoratanára, Szendy Árpád, felfigyelve pedagógiai tehetségére, állandó helyettesévé nevezte ki.
Már a Zeneakadémia növendékeként tapasztalta a zenei előkészítő tanfolyamok és szakképzett zenetanárok hiányát, és megszületett benne egy zeneiskola megalapításának ötlete. Hangversenykörútjai során behatóan tanulmányozta Bécs, Berlin, London és Róma neves zeneintézményeit is, így 1903 tavaszán már egy zeneiskola részletesen kidolgozott terveivel tért haza. Már csak pénzre volt szüksége.
Nyáron egy vidéki gazdag földbirtokos család zenetanáraként dolgozott, és az így megkeresett 400 koronából nyitotta meg 1903 őszén „Fodor Ernő Zeneiskolája Akadémiai Előkészítő Tanfolyamá”-t, az Andrássy út 40. számú ház harmadik emeletén. Ígéretes zenészi pályáját háttérbe szorítva az igényes zenei képzés és pedagógia ügyének szentelte életét. Neve ettől az évtől szorosan összekapcsolódott az általa megalapított és egészen 1944-ig vezetett intézménnyel:
„Az emberek, ha azt mondják: Fodor, nem is egy emberre gondolnak, hanem egy iskolára és a zeneiskola tanárairól nem úgy beszélnek, hogy „tanít Fodornál”, hanem így: „tanít a Fodorban.” Fodor Ernőt a köztudat azonosította az iskolájával, vagy, még helyesebb, ha azt mondjuk, hogy ő maga azonosította magát a művével. Ez a mű az ő legszemélyesebb alkotása. Fodor Ernő zeneiskoláját a saját képe mására teremtette. […] Megkíséreljük felvázolni a jellem képét, amelynek mása az iskola. Az első tulajdonság, amely szemünkbe ötlik, a szolidításnak: az alaposságnak, a becsületességnek, a megbízhatóságnak olyan foka, amely Pesten tünemény számba megy. Ehhez kapcsolódik: szinte fizikai irtózás minden sarlatánságtól, dilettantizmustól, nyegleségtől. Végül: kötelességtudás a szónak már nem is polgári, de egyenesen katonai értelmében. Ezek a tulajdonságok adják meg a jellem magvát. E szilárd, kemény, törhetetlen mag köré hasznos és szerencsés tulajdonságok kristályosodtak ki. Vérmérséklet, amely az akaratot uralja. Tiszta és biztos ítélőképesség. Teljes elfogulatlanság úgy a mások, mint a saját teljesítményeivel szemben. Soha nem tompuló érdeklődés és fogékonyság minden iránt, ami élete nagy művével csak távolról is összefügg. Állandó és öntudatos törekvés arra, hogy a művét a lehetőség szerint tökéletesítse.”
(Fodor Gyula, Zenei Szemle, 1918)
