Kicsit más volt idén a Zene Világnapja, mint sok éven át, amikor a Müpa Hangversenytermében mutatták be tudásukat versenygyőztes növendékeink. Idén a helyszín is változott, miután meghívást kaptunk az E10 Művelődési Háztól, ahol a sokkal intimebb térhez egy olyan programot gondoltunk ki, amely a produkció zenei minősége helyett a közösségi élményre helyezte a hangsúlyt. A tervezés és a megvalósítás is közösségi volt, sok-sok tanár dolgozott az együttes élményért, és a lelkes közönség díjazta is nagyon.
A program első harmadában az előképzősöket hívtuk meg a mesés zenélő erdőbe, ahol a bajba került manónak (Katona Dóra csellótanár) segíthettek megtalálni a diribdarabokra tört zenei kulcsokat.
Abban, hogy ez sikerülhessen, a tanárok is segítettek, természetesen varázslatos hangú hangszereik megszólaltatásával. Közben a gyerekek sokat énekeltek, és a manó valamennyi furfangos kérdésére tudták a választ. Mire mindkét zenei kulcs hiánytalanul meglett, egészen felpörögtek, és kipirult arccal, élményekkel gazdagon várták szüleiket.
Közben a zenekari tagokat is játékba hívtuk egy másik teremben, ahol Kohán tanár úr varázsolt elő ismert dallamokat klarinétjából. Bár a gyerekek számára immár mások az örökzöldek, mint gondoltuk - nem tartozik közéjük például a tévémaci zenéje sem -, szerencsére akadt egy-egy szülő, aki kisegítette őket. Borsos Ágnes tanárnő pedig egy játékkal keltette föl a hangadó-zenélő kedvet, melyet Sáry László kreatív zenei gyakorlatai közül választott.
Mivel az elmúlt időszakban sokat nélkülöztük egymás társaságát – tanárok és diákok egyaránt - rendezvényünkön a fő hangsúlyt a játékos, zenés, interaktív együttlétre szerettük volna helyezni. Kvázi egy „mini-tábort” akartunk összedobni arra a délutánra, hisz abban is rég lehetett részünk. Sajnos a zenekari tagok közül – iskolai elfoglaltságaik miatt - kevesen tudtak eljönni, amit már csak azért is sajnáltunk, mert a zenekari próbák sem igazán tudtak még mindaddig elkezdődni. Azt viszont láttuk, hogy akik jelen voltak, azoknak tetszett a játék, így aztán a jövőben is számíthatnak hasonló közös programokra.
A rendezvény harmadik blokkjában a tanárok adtak koncertet, méghozzá igen izgalmas formációkban, a „legek” jegyében. Volt „legősibb”, legtáncosabb”, „legnosztalgikusabb”, „legfülbemászóbb” (stb) produkció, a „legújabb” pedig épp abban a pillanatban született, előadója pedig a közönség volt.
Egy hosszabb szünetet követően a nap „legklasszikusabb” koncertje következett, Klukon Edit és Ránki Dezső előadásában, akik Terézváros „zeneünnepén” Liszt szimfonikus költeményeit szólaltatták meg. A koncert után a művészekkel Magyar Margit, a Tóth Aladár Zeneiskola vezetője beszélgetett.
Zene Világnapi programunk képgalériája itt tekinthető meg.
