"...A jazz világfilozófia, ezért komolyan kell venni. Zenei kinyilatkoztatás, vallás, filozófia,
éppen úgy, mint az expresszionizmus és az impresszionizmus. A jazz egy eszme logikus
kifejlesztése és beteljesítése, amelynek egy új és jobb korszakot kell létrehoznia a
művészetek történetében."
(Georg Barthelme, zenekritikus, Köln, 1919)
Ha valaki egy zenei könyvtár „jazz” feliratú polcairól találomra levesz 8-10 CD-t, és elkezdi
hallgatni, meglepődik majd, hogy miért tartozik ugyanabba a műfajba a kevesek által
élvezhető, gyakran felzaklató "free jazz" és a sokak által kedvelt, kellemes, pattogós, szinte
tánczene jellegű "dixieland" muzsika is. A sokféleség magyarázza azt is, hogy sokáig
vitatkoztak, hogy vajon a jazz „komoly”-, vagy „könnyűzenének” számít-e. A vita nem eldőlt,
hanem elcsendesedett, a jazzt pedig egy ideje külön kategóriaként kezeljük.
Improvizáció
A jazz improvizatív műfaj, vagyis a rögtönzésen alapszik. Aki elkezd egy hangszerrel
foglalkozni, bizonyos idő után - az életkorától és az érettségétől függően - találkozik azzal a
késztetéssel, hogy olyan dallamokat, esetleg teljes darabokat is tudjon játszani, melyeket ő
talált ki. Amikor megpróbálkozik saját zene létrehozásával, kiderül, hogy ez nem is olyan
egyszerű. Valójában a zene szabályait kell ismerni ahhoz, hogy hallgatható zene
születhessen. Ezeket az összefüggéseket ösztönösen is követi a tehetséges, muzikális
növendék, hiszen jó a zenei hallása, sok jó zenét hallott már. De egy bizonyos szinten túljutni
csak a zene elméleti alapjainak ismeretével lehetséges. A zene is játék, és mint minden
játékban, itt is vannak szabályok. Az improvizáció tulajdonképpen rögtönzött zeneszerzés, a
zene bizonyos szabályainak betartásával.
Zenekari gyakorlat
A jazz-ben az improvizáció többet jelent egy-egy zenész egymást követő szólóinál.
Tulajdonképpen az egész zenekar improvizál, hiszen a kíséret tagjai nem tudják, mit fog
játszani a szólista. A zenekar működése, és a zenészek szerepe is folyton változik az
előadás során. Mindig a szólista számít a zenekar „éppen kinevezett főnökének", és a
többiek kiszolgálják abban, hogy minél jobban szólózhasson. Ezt a körforgást csak igazi
zenekari környezetben lehet megtanulni, elsajátítani.
Ha jazzt szeretnél tanulni…
Iskolánkban a jazz-tanszakon dob, bőgő, basszusgitár, gitár, zongora, szaxofon, ének
tárgyakat tanítunk. A hangszeres főtárgy órákon megtanulhatod a műfajra jellemző
fogásokat, dallamalkotást, ritmusokat, és főtárgy tanárod bevezet az improvizáció
„rejtelmeibe". Ha már valamennyire tudsz játszani a hangszereden (akár
magánszorgalomból, akár zeneiskolai keretek között tanultál), gyorsabban fog menni. Az
elméleti háttér - ami a jó szólózás feltétele - alaposabb megtanulását segítik a csoportos
elméleti órák, amelyeken a szakma kiemelkedő egyéniségeit ismerheted meg, és a jazz
történetében, a sokféle alműfaj közötti eligazodásban is segítenek. Amikor hangszereden
eljutsz odáig, hogy az improvizáció kezd valóban rögtönzéssé válni, és egy számodra új
dalra, új akkordmenetre is tudsz valamit játszani, akkor eljött az ideje annak, hogy a főtárgy
órádon a tanároddal „négyszemközt" már működő dolgokat iskolatársaiddal, mint jövendőbeli
zenésztársaiddal is kipróbáld. Iskolánkban a jazz-tanszakon annyiféle hangszert tanítunk,
hogy komplett kis-zenekarokat is lehet alakítani. A jazz-ben a legmozgékonyabb, legtöbb szabadságot adó összeállítások a kis-zenekarok.
Ezek eredeti neve
A klasszikus zenében ezeket kamarazenekarnak, vagy a zenészek számától függően triónak, kvartettnek,
kvintettnek nevezzük. A (kis)zenekari gyakorlat órán tanulhatod meg mindazt, ami az
együttzenélésben a jazz-muzsikus szerepe, vagyis szüntelenül figyelni a másikra, és jó
reakciókkal segíteni a szólista - és ezzel persze az egész zenekar - munkáját.
Egy kis jazztörténet
A jazz a múlt század elején alakult ki az Egyesült Államokban, és futótűzként terjedt el
Európában is. Két kultúra találkozásából jött létre. Az afro-amerikai folklór (az Amerikába
hurcolt rabszolgák afrikai népzenéje) jellegzetes ritmusvilága lépett kapcsolatba és olvadt
össze az Európából származó funkciós zenével, amiből teljesen új zenei műfaj született,
amely számtalan zeneszerző és zenész érdeklődését felkeltette. Fiatal, pezsgő műfaj,
amelynek egyik fő vonzereje, hogy szabadságot ad a szólózásban, improvizálásban és
bizonyos fokig még a kísérésben is.
-----
If someone randomly takes 8-10 CDs from the shelves labeled "jazz" in a music library and starts listening to them, they will be surprised why the "free jazz" that is enjoyed by few and often disturbing, and the "dixieland" music that is pleasant, bouncy, and almost dance-like, and loved by many, belong to the same genre. This diversity also explains why there has been a long debate over whether jazz is considered "serious" or "light music." The debate has not been settled, but has quieted down, and jazz has been treated as a separate category for some time. Improvisation Jazz is an improvisational genre, meaning it is based on improvisation. Anyone who starts playing an instrument will, after a certain time - depending on their age and maturity - encounter the challenge of being able to play melodies, or even entire pieces, that they have invented. When they try to create their own music, it turns out that this is not so simple. In fact, you need to know the rules of music in order to create listenable music. The talented, musical student follows these connections instinctively, since they have a good ear for music and have heard a lot of good music. But getting beyond a certain level is only possible with knowledge of the theoretical foundations of music. Music is also a game, and as in every game, there are rules here too. Improvisation is actually improvised composition, following certain rules of music. Orchestral practice In jazz, improvisation means more than the successive solos of a musician. In fact, the entire orchestra is improvising, since the members of the accompaniment do not know what the soloist will play. The operation of the orchestra and the roles of the musicians are constantly changing during the performance. The soloist is always considered the "newly appointed boss" of the band, and the others serve him in order to solo as well as possible. This cycle can only be learned and mastered in a real orchestral environment.
If you want to learn jazz...
In our school, we teach drums, bass guitar, bass guitar, guitar, piano, saxophone, and vocals in the jazz section. In the instrumental major lessons, you can learn the techniques, melody creation, and rhythms characteristic of the genre, and your major teacher will introduce you to the "mysteries" of improvisation. If you can already play your instrument to some extent (whether you studied privately or at a music school), it will go faster. The theoretical background - which is a prerequisite for good soloing - is helped by group theoretical lessons, where you can get to know outstanding personalities of the profession and learn about the history of jazz, its many subgenres. They also help you navigate between them. When you get to the point where improvisation really starts to become improvisation on your instrument, and you can play something to a new song or a new chord progression, then it's time to try out the things that are already working with your teacher in your main subject class "face to face" with your classmates and your future musicians. In our school, we teach so many instruments in the jazz class that you can even form complete small orchestras. The most mobile and most free-flowing formations in jazz are small orchestras. Their original name is In classical music, these are called chamber orchestras, or, depending on the number of musicians, trios, quartets, or quintets. In the (small) orchestra practice class, you can learn everything that a jazz musician's role is in playing together, i.e. to constantly pay attention to the other person, and to help the soloist - and thus the whole orchestra - with good reactions.
A little jazz history
Jazz developed in the United States at the beginning of the last century and spread like wildfire in Europe. It was created from the meeting of two cultures. The characteristic rhythmic world of Afro-American folklore (the African folk music of slaves brought to America) came into contact and merged with the functional music from Europe, which gave rise to a completely new musical genre, which attracted the interest of countless composers and musicians. It is a young, lively genre, one of the main attractions of which is that it gives freedom in soloing, improvisation and, to a certain extent, even in accompaniment.
