Kezdőlap

Az online tanítást a Tóth Aladár Zeneiskola valamennyi tanára, még az idősebb, illetve az infokommunikációs eszközöket nem rutinszerűen használó kollégák is viszonylag könnyen megoldották. Az egyéni órákhoz általában a Messengert vagy a Vibert használták, a csoportos órákhoz a Meet programot. Problémát nem a technika jelentett számukra – és növendékeik számára -, sokkal inkább a személyesség és a fizikai kontaktus hiánya.

Tapasztalataikat a korszellemnek megfelelően online próbáltuk összegyűjteni, az alábbi kérdéssort intézve hozzájuk.

1. Miként működött az online tanítás technikailag (kapcsolatfelvétel, lehetőség a minőségi munkára, kották, kíséret biztosítása)? Mennyire jelentett nehézséget a technikák használata?
2. Könnyebbséget jelentett-e, hogy nem kellett utazni, vagy más plusz feladatok elvitték a felszabadult időt?
3. Mennyire érintett benneteket és a növendékeket érzékenyen a személyesség hiánya?
4. Milyen korlátai vannak ennek a tanítási módnak? Van-e olyan része a növendékkel való munkának, amit el kell halasztani, illetve van-e olyan, amire kifejezetten jó lehetőséget kínál?
5. Többet gyakorolnak-e a gyerekek? Koncentráltabbak-e, vagy "pizsamás" üzemmódban vannak? Esetleg kevésbé túlterheltek?
6. Mennyire van szükség a szülő segítségére a kicsiknél? (Illetve akár a nagyoknál?)
7. Megoldható-e valamiképpen a közös zenélés, kamarázás, zenekari munka, vagy ezt most el lehet felejteni? Hogyan működik a korrepetitorok illetve a főtárgytanárok kooperációja?
8. Van-e visszajelzés arról, mit szól a környezet, pl a szomszédok?
9. Egyéb - akár jó, akár rossz?

Elsőként két válaszsort közlünk, egy hangszeres és egy csoportos tanár tapasztalatainak összefoglalását.
Vadász Zsuzsanna, zongoratanár 
1. Technikai problémám nem volt az elején.
2 éve már tanítottam egy növendéket 2 hónapig skype-on, volt némi tapasztalatom, tudtam, hogy menni fog. Hét végén a saját gyerekeimmel is tudtam kicsit gyakorolni az eszközök használatát. Még a tanítás utolsó hetében megkérdeztem a növendékeket, hogy ki milyen eszközzel rendelkezik otthon (levegőben lógott az iskolabezárás), a szülőkkel sikerült gyorsan felvenni a kapcsolatot, március 16-án, hétfőn már majdnem minden órarend szerinti órámat meg tudtam tartani. A technika azóta is csak annyi problémát jelent, hogy néha megszűnik rövid időre a hálózati internet, vagy vannak napok, amikor a szokásosnál is több a zörej. Az egyetemi hallgatók megjelenése is bonyolította a helyzetet, nagyon oda kell figyelnem, hogy kit milyen eszközön hívok, és kell-e tanárjelöltet csatlakoztatnom az órához.
A kotta nem okozott gondot, minden növendékemnek van legalább egy nyomtatott kottája, új anyagot viszont csak ebből adhatok fel.

2. Az utazási idő megtakarítása természetesen pozitívumként hat, de ha kiszámolom, hogy mennyivel kell többet főznöm, már el is tűnt ez az idő. Komolyra fordítva a szót, hiába van 2 online órája egy növendéknek, a nagyobbaktól rendszeresen kérek felvételt is a gyakorlásról, mert azon jobban hallani a különbségeket, a kisebbeknek meg küldök játékos feladatokat, ezeket természetesen digitális módon el kell készíteni, vagy összeállítani, ellenőrizni. Az adminisztráció is megnőtt.
Időm talán attól lett több, hogy nem járok hangversenyre, operába. Ez hiányzik is, mert nekem az elektronikus eszközökön közvetített hang nem tudja pótolni az akusztikus hangot.

3. Úgy érzem, így is közvetlen kapcsolatom van a gyerekekkel, bár gondolatokról, érzésekről nem lehet olyan zavartalanul beszélgetni, mert egy-egy családtag szinte mindig ott van a közelben. Ez sem baj, legfeljebb a család dönti el, hogy egy dallam szomorú-e vagy vidám. Tudom, hogy ez az állapot nem tart örökké, ezért nem sorolom a problémák közé.

4. Semmilyen olyan tevékenység, amely tanári bemutatás után egyfajta utánzást igényel, nem működik jól. Tanárok próbálkoznak azzal, hogy a kamerájuk láttassa őket, amikor zongorán bemutatnak valamit, de éppen a tanárjelöltek óráin tapasztalom, hogy csúszik a kép és a hang, torzul is – pont a kívánt célt nem lehet elérni. (Ha mindkét félnek nagyon jó minőségű eszközei vannak, talán meg lehet közelíteni.) A pedál szintén egy kényes pont, az a növendék, aki még nem pedálozott, most ne is kezdje el. Itt a tanár részéről azonnali visszajelzésre van szükség, tizedmásodperccel késbb már nem jó. A billentés árnyalatainak meghatározása is nehézkes, bár pont ezen a területen lehet fejleszteni a növendék érzékenységét. A növendék tud figyelni arra, hogy másként játszik-e, az önreflexió nagyon jól fejleszthető, még ha nem is tudom pontosan ellenőrizni. Bíznom kell a véleményében. Az már más kérdés, hogy mennyi hibát, rossz mozdulatot kell majd a valós órán kijavítani.
Teljesen kezdő, kicsi gyerek esetében még nem tudom elképzelni, hogy megvalósítható lenne az online tanítás. Minőségi hangképzés tekintetében biztosan nem.

5. A gyerekek többet gyakorolnak, jobban koncentrálnak, érzik a felelősségüket, aki eddig kevéssé igyekezett, az is. Persze akad olyan növendék, aki most is keresi a könnyebb utat.

6. A szülők nagyon segítőkészek, én hálás vagyok nekik, nélkülük nem sikerülne ilyen zökkenőmentesen megoldani az online tanítást. A kicsik óráján a közelben vannak, felírják a házi feladatot, vagy csak távolról kedvesen beintegetnek a kamerába az óra elején. Biztosítják a megfelelő eszközöket, a nyugalmat a tanítás idejére.

7. Testvérpárok esetén nem hagyom ki a közös zenélés lehetőségét, néha még az óvodást is meg lehet nyerni egy kis ritmusdobolásra, és a szülők is szívesen játszanak együtt a gyerekükkel, ha korábban tanultak hangszeren játszani. Nagyon szorgalmasak!

8. Az alattunk és felettünk lakó szomszéd régebben nehezményezte, ha fél óránál többet gyakoroltam, most még egyikük sem szólt.

9. Tudjuk jól, hogy a digitális tananyagok használata megkönnyítheti a munkánkat. Abban az esetben, ha ezek a tananyagok készen állnak. A zeneoktatás sajnos még nincs ebben a helyzetben (az általános- és középiskolákban is épp csak elkezdõdött), a digitális tananyagokat el kell készíteni, és ez nagyon sok időt vesz igénybe. Elvártam volna az ország oktatásirányítóitól, hogy a nevelő-oktató munka megnövekedett terhei mellett legalább az adminisztrációs terheket csökkentsék, de sajnos nem ez történt.
Az országnak 2016 óta van Digitális Oktatási Stratégiája. Ennyi idő alatt már ki kellett volna építeni egy egységes rendszert, amit minden iskola tud használni, és távoktatásra, akár online órák megtartására is alkalmas. A Kréta nem ilyen.

Kiss Anna szolfézstanár
1.Számomra nem is a technika használata jelentette az elején a nehézséget, hanem a tanügyi dolgok szervezése. E-mail címek begyűjtése (ami később folyamatosan változott), kapcsolatfelvétel a szülőkkel, gyerekekkel. Több családban nincs megfelelő eszköz, vagy nehezen tanulták meg kezelni az alkalmazásokat.

2. Időbeli hatékonyság tekintetében egyáltalán nem könnyebb a helyzet. Rengeteg plusz elfoglaltság van, ami eddig nem terhelt minket. Például: online tanításhoz megfelelő anyagok gyűjtése, kották scannelése (szerencse, hogy nekem van rá otthon lehetőségem, de van, akinek nincs), a gyerekek által visszaküldött feladatok javítása, azokra egyenként válaszolni, stb. Tulajdonképpen egész napos készenlétet igényel részünkről.

3. A személyesség hiánya emberileg és szakmailag is hátráltat minket a munkában, a zenélésben. Hiányzik az energiaáramlás, a kémia, a gesztusok, mozdulatok, és még sorolhatnám... Hangszert tanítóknál ez hatványozottabb problémát jelenthet.

4.Csoportos tanításnál nagyon sok korlát van.
Nem tud megvalósulni (technikai gátak miatt pl.időeltolódás, rossz minőségű kép és hang stb.) az együttzenélés öröme, fejlesztő hatása. Nehéz az egyenletes metrumérzet kialakításának segítése, nem tudunk közös mozgásos játékokat végezni különböző eszközökkel (pl. labda, ritmushangszerek stb.). Ezek pedig nagyon fontosak lennének. Más módszerekkel ki lehet picit játszani a rendszert, a zenei folyamatokban az egymásra figyelést meg lehet oldani ügyesen. Természetesen ez nem pótolja az élő, valós órákat. Közös éneklés nem lehetséges, de egyenként, egymásra figyelve el tud hangozni egy dal. Pozitívum, hogy néhány gyerek, aki társai előtt félve énekelt, képernyő előtt gátlások nélkül, bátran nyilvánul meg. Az ellenkezőjére nálam szerencsére nem volt példa.

5. Erről a kérdésrõl a hangszeres kollégák több információval szolgálnak.
A mi tanszakunk azt tapasztalta, hogy le vannak terhelve a gyerekek, még mindig sok leckét kapnak az iskolákból. Ezért próbálunk minimális, könnyű, játékosabb feladatokat küldeni a gyerekeknek. A többségük lelkiismeretesen visszaküldi a feladatokat, kedves sorok kíséretében. Igénylik a figyelmet és a visszajelzést részünkről (pedig mi csak szolfézst, zeneirodalmat tanítunk).

6. Nekem nincsenek nagyon kicsi tanítványaim, de a kollégák tapasztalata a tanszakon pozitív a szülőket illetően. Segítik gyermekeiket a technikai csatlakozásban, a feladatok megoldásában.(Tudom azt is, hogy egy-egy hangszeres kollégának adódtak problémái a szülőkkel. Mi szerencsések vagyunk.)

7. Ahogyan írtam már, az egy időben zenélés online térben nem valósítható meg. Ez bonyolult technikai eszközöket, alkalmazásokat igényelne. A kórusnak felvételeket, kottákat küldök, és zenehallgatás közben tanulhatják a szólamaikat. Arra még fogok tenni kísérletet, hogy külön-külön megnézünk egy-egy szólamot, esetleg feléneklem nekik.

8. Hozzánk nem érkezett visszajelzés, hiszen mi nem vagyunk hangosak, csak énekelünk és tapsolunk. Bár én elég hangosan használom a tanításhoz az elektromos zongorámat, de még eddig nem volt panasz.

9. Minden nehézség ellenére pozitívan élem meg a gyerekekkel ezt az időszakot. Azt érzem, hogy a sok iskolai házifeladat után várják, hogy végre a képernyõ elõtt találkozzanak társaikkal és velem, hogy egy kicsit kizökkenjenek a "mókuskerékből". A feladatok visszaküldésével is nagyon jó tapasztalataim vannak, annak ellenére, hogy nem mindenki teszi meg különböző okok miatt. Vannak, akik hangfelvételeket is küldenek, bár nem is kérjük tõlük. Mivel egyesével válaszolunk minden gyereknek, sokkal jobban megismerjük őket, a gondolataikat.