Kohán István, klarinéttanár

Kohán István, klarinéttanár a mentortanári tapasztalatairól:
 
Zenepedagógusnak születni kell – ennek ellenére sokat át lehet adni a szakma fortélyaiból. Mivel nem csoportos, hanem egyéni hangszertanítást folytatunk, a tanár és a diák közt szoros emberi viszony alakul ki – egyik-másik gyerekről egy problémás korszakában esetleg többet tudok, mint a saját szülei. Egyrészt nagyon nehéz ebbe a bensőséges viszonyba egy „idegent” beültetni, másrészt viszont jó, ha látják a jövő tanárai, hogy nagyrészt azon múlik az eredményességünk, sikerül-e a gyerekkel megtalálni a hangot, és rávenni őt a rendszeres gyakorlásra. Nem segít ebben minket az élet, mert sok szülőnek ma fontosabb, hogy a gyerek nyelvet, matekot tanuljon, mintsem hogy zenét. Túlterhelt, nem kiegyensúlyozott pedig gyereket nem lehet eredményesen tanítani. Észre kell venni, amikor többet számít egy negyed órás beszélgetés, mint ha ugyanennyit skáláztatnám. A jövő zenetanárai akkor lesznek eredményesek, ha megtalálják azt a mentortanárt, akitől a nevelés ezernyi apró, rejtett „emberi” titkát élőben elleshetik. A „kistanárokat” a növendékeim szívesen fogadják, mert izgalmat hoz az életünkbe, valamint megértést, hiszen a gyakorló tanárral általában a pedagógiai hátterét is megbeszélem annak, amit csinálok az órán. De nekem is jó, mert összeszedettebben, tudatosabban tanítok.
 
 
 

Miért szeretem a hangszerem?

 

Zeneismeret órarendek

 

Hírmondó archívum

 

Hallgass zenét, olvass róla!

 

Fórumozz, kérdezz tőlünk!