Mitől igazán izgalmas az Opus 110 hangverseny?

Az Opus 110 koncertről készült fotók itt tekinthetők meg.

Belestünk az Opus 110. koncert előkészületeibe, láttuk, hogyan csiszolódik a hangverseny egyik olyan műsorszáma, amelyben együtt játszanak tanárok és növendékek: a Mendelssohn-szextett. Elcsíptük Eckhardt Gábor tanár urat két tanítás között, hogy kifaggassuk, hogyan is állt össze ennek a különleges hangversenynek a műsora.

 

- Hogyan jött az Opus 110 összeállítás ötlete?

- Egy olyan helyzetben, amikor az egész iskolát - immár több mint egy éve - belengi a 110-es szám szelleme, az egyik növendékem elkezdte tanulni Beethoven Op. 110-es szonátáját, nekem pedig az a játékos ötletem támadt, hogy nézzük meg, milyen 110-es művek vannak a zeneirodalomban.

Találtam is jó sokat, de vajmi kevés volt közöttük, amit zeneiskolások is előadhatnak.Némelyik túl komplikált, másokban olyan hangszerösszeállítások vannak, amelyeket nehéz megvalósítanunk. Akkor gondoltam, osszuk kettővel, tízzel a száztizet, és lássuk, mi jön ki abból - elvégre játék az egész. A cél egy olyan hamarahangverseny volt, amelyben tanárok és diákok együtt muzsikálnak, és ami arról adhat képet, hogy itt a tanárok és a diákok közt olyan kapcsolat van, ami régen a műhelymunka alapja volt: mester és tanítvány viszony. Másfelől arról tanúskodik, hogy nálunk a tanárok nem szégyellnek kiülni a tanítványaikkal együtt muzsikálni, és a diákok is büszkén vállalják a tanárokkal való szereplést. Végül pedig azt is mutatja, hogy ez az iskola nem tanszakok halmaza, és nem tantestületből és diákságból áll, hanem egységes egész. Műfajilag viszont roppant változatos a műsor, úgyhogy aki szereti az olyan menüt, amelyben öt-hatféle fogás is van, annak ezt a koncertet szívből tudom ajánlani.

- Az összeállításhoz az egyes tanszakok is hozzátették a maguk ötleteit?

- Az internetről kiválasztottam pár művet, és körbefuttattam, hogy ezekre lehet jelentkezni. Aztán egy következő körben megkértem a tanszakvezetőket, keressenek ők is jó darabokat, és így végül egy kollektív műsor állt össze.

- Egy ilyen jubileumi műsor kicsit kivesz tanárt is diákot is a normál napi teendőkből, és megakaszt, azzal, hogy extra különmunkát igényel, vagy beilleszthető a tanév fejlesztési ívébe?

- Ha csak az időfaktort nézem, akkor persze valamennyire kivesz, és akik készülnek, azoktól pluszmunkát igényel. Ugyanakkor szervesen hozzátartozik a szakmánkhoz, hogy előadóművészek vagyunk, hogy gondolkodunk, hogy kitalálunk műsorokat, projekteket. Ezek lebonyolítása csak színfoltja a zeneiskolai életünknek. Egy jól működő alapfokú intézmény életébe ez úgy is belefér, hogy közben mindenki szép csendben teszi a dolgát.

- A művek közt van olyan, amelyik igazán érdekes?

- Mindegyik az, valamilyen szempontból. Az Opus 110. Beethoven szonáta azért izgalmas, mert nem tipikus zeneiskolai darab. A Mendelssohn szextett - öt vonós és egy zongora - nem túl ismert darab, meglehetősen ritkán játsszák, már csak a hangszer-összeállítás miatt is. A Rachmaninov négykezes is különlegesség a maga nemében - eleve nagyon kevés négykezes vagy zongoraduó van -, főként amiatt, hogy Vadász Zsuzsa tanárnő "külsőssel" adja elő. Olyan ifjú kolléganővel, akinek azonban nagyon is köze van a zeneiskolához: végzős zeneakadémista, aki hozzánk jár hospitálni.

- Te magad is játszol?

- Én most csak hoppmester leszek. Volt annyi jelentkező, hogy ezúttal igazán kimaradhatok.

- A Beethoven szonátát ki játssza?

- Forró Fruzsina. Nem a teljes mű hangzik el, hiszen nem csinálhattunk maratoni koncertet.

- Zeneiskolástól ennek a darabbnak az előadása óriási teljesítmény?

- Igen, és nemcsak technikailag - kell hozzá zenei érettség is. A késői Beethoven-zongoraszonáták már a műfaj legsúlyosabb hangvételű, legtalányosabb darabjai - gyönyörűek, nehezek, de vannak itt olyan növendékek, akik el tudják játszani, és erre igazán büszke lehet a zeneiskola.

 

Miért szeretem a hangszerem?

 

Zeneismeret órarendek

 

Hírmondó archívum

 

Hallgass zenét, olvass róla!

 

Fórumozz, kérdezz tőlünk!