Jazz műfaj

"...A jazz világfilozófia, ezért komolyan kell venni. Zenei kinyilatkoztatás, vallás, filozófia, éppen úgy, mint az expresszionizmus és az impresszionizmus. A jazz egy eszme logikus kifejlesztése és beteljesítése, amelynek egy új és jobb korszakot kell létrehoznia a művészetek történetében." Georg Barthelme, zenekritikus, Köln, 1919

 
A "Jazz" tág fogalom. Ha valaki egy zenei könyvtár ilyen feliratú polcairól találomra levesz 8-10 CD-t, és elkezdi hallgatni meglepődik majd, hogy miért tartozik ugyanabba a műfajba a kevesek által élvezhető erősen modern, gyakran felzaklató "free jazz" és a sokak által kedvelt, kellemes, pattogós, szinte tánczene jellegű "dixieland" muzsika is. Ugyanez a sokféleség magyarázza azt is, hogy sokáig vitatkoztak azon, vajon a jazz komoly-, vagy könnyűzenének számít. A vita nem eldőlt, hanem elcsendesedett. Nem érdemes ezt a zenét mindenáron ebbe a rendszerbe helyezni, pont az előbb leírtak miatt egyes felvételek inkább az előbbi, mások az utóbbi kategóriába tartoznak. De mondhatjuk azt is: a komoly- és a könnyűzene mellett, mintegy harmadik kategóriaként kell említeni.

Improvizáció

A jazz improvizatív műfaj, vagyis a rögtönzésen alapszik. Aki elkezd egy hangszerrel foglalkozni, bizonyos idő után - ez életkorától és érettségétől függ - találkozik azzal a késztetéssel, hogy olyan dallamokat, esetleg teljes darabokat is tudjon, melyeket ő talált ki. Amikor megpróbálkozik saját zene létrehozásával kiderül, hogy ez nem is olyan egyszerű dolog. Valójában a zene szabályait kell ismerni ahhoz, hallgatható zene születhessen. Ezeket az összefüggéseket ösztönösen is követi a tehetséges, muzikális növendék, hiszen jó zenei hallása van, sok jó zenét hallott már ... stb. De egy bizonyos szinten túljutni csak a zene elméleti alapjainak ismeretével lehetséges. A zene is játék, és mint minden játékban, itt is vannak szabályok. A játékszabályok ismerete nélkül nem valószínű, hogy lehet jól játszani. Az improvizáció tulajdonképpen rögtönzött zeneszerzés, a zene bizonyos szabályainak betartásával.

Zenekari gyakorlat

A jazz-ben az improvizáció többet jelent egy-egy zenész egymást követő szólóinál. Tulajdonképpen az egész zenekar improvizál, hiszen a kíséret tagjai nem tudják, mit fog játszani a szólista. A zenekar működése, és a zenészek szerepe is folyton változik az előadás során. Mindig a szólista számít a zenekar „éppen kinevezett főnökének", és a többiek kiszolgálják abban, hogy minél jobban szólózhasson. Ezt a körforgást csak igazi zenekari környezetben lehet megtanulni, elsajátítani.

Ha jazzt szeretnél tanulni:

Iskolánkban a jazz-tanszakon dob, bőgő, basszusgitár, zongora, gitár, szaxofon, ének tárgyakat tanítunk. A hangszeres főtárgy órákon megtanulhatod a műfajra jellemző fogásokat, dallamalkotást, ritmusokat, és főtárgy tanárod bevezet az improvizáció „rejtelmeibe". Ha már játszol a hangszereden (akár magánszorgalomból, akár zeneiskolai keretek között tanultál), gyorsabban fog menni. A már főtárgy órákon is előkerülő elméleti háttér - ami a jó szóló alapja - alaposabb megtanulását segítik a csoportos elméleti órák. A szakma kiemelkedő egyéniségeit ismerheted meg, a jazz történetében, a sokféle alműfaj közötti eligazodásban segítenek a jazz irodalom órák. Amikor hangszereden eljutsz odáig, hogy az improvizáció kezd valóban rögtönzéssé válni, egy számodra új dalra, új akkordmenetre is tudsz valamit játszani, akkor eljött az ideje annak, hogy a főtárgy órádon a tanároddal „négyszemközt" már működő dolgokat iskolatársaiddal, mint jövendőbeli zenésztársaiddal kipróbáld. Iskolánkban a jazz-tanszakon annyiféle hangszert tanítunk, hogy komplett kis-zenekarokat hozhatunk létre növendékeinkből. A jazz-ben a legmozgékonyabb, legtöbb szabadságot adó összeállítások a kis-zenekarok. Ezek eredeti neve „combo". Klasszikus zenében talán a kamarazenekar, vagy a zenészek számától függően trió, quartett, kvintett elnevezések illenének ide. A (kis)zenekari gyakorlat órán tanulhatod meg mindazt, ami az együtt zenélésben a jazz-zenész szerepe, vagyis szüntelenül figyelni a másikra, és jó reakciókkal segíteni a szólista - és ezzel persze az egész zenekar - munkáját.

Egy kis jazztörténet:

A jazz a múlt század elején, a XX. századra jellemző gyorsasággal alakult ki az Egyesült Államokban, és futótűzként terjedt el, gyorsan meghódítva Európát is. Két kultúra találkozásából jött létre. Az afro-amerikai folklór (az Amerikába hurcolt rabszolgák afrikai népzenéje) jellegzetes ritmusvilága lépett kapcsolatba, olvadt össze az Európából származó funkciós zenével. Ebből teljesen új, még soha nem hallott zene született, amely több zeneszerző és számtalan zenész érdeklődését felkeltette. Fiatal, igazán élő műfaj, mely nem csoda hogy annyi zenészt vonz, hiszen szabadságot ad a szólózásban, improvizálásban és bizonyos fokig még a kísérésben is.

A jazz tanszak tanárai

A jelentkezési lap innen tölthető le

Miért szeretem a hangszerem?

 

Zeneismeret órarendek

 

Hírmondó archívum

 

Hallgass zenét, olvass róla!

 

Fórumozz, kérdezz tőlünk!