Meglepetéskoncertet adtunk a Müpában a Zene Világnapján

A szimfonikus zenekar, vonós formációk, a gitáregyüttes és a kamarakórus produkciói között kiváló szólisták mutatták meg tudásukat a Müpa Fesztiválszínházában október 1-jén. Yehudi Menuhin vágya, hogy a muzsikáé legyen ez a nap, sokadszor teljesült: a Müpa széksorait mindenféle korú diákok töltötték meg, akik figyelmes és értő közönségét alkották 115 éves zeneiskolánk műsorának.
 
 
 
A nézőtér két oldalán bevonuló kamarakórus az egyik legszebb és legismertebb magyar népdal, a Kis kece lányom hangjaira lépkedett fel a színpadra, ahol átadta a stafétát a TAZI Ifjúsági Zenekarának. Miközben Offenbach Kékszakáll-nyitányát hallhattuk, a hatalmas kivetítőn háttérként felmutatott képösszeállításból összeálltak az alapvető tudnivalók: Párizs, a zeneszerző és az operett címszereplője: a vonzó, ám veszedelmes férfi, Kékszakáll korabeli ábrázolása.
 

A további műsorszámokhoz hasonló tömörséggel szolgáltattuk képekben és címszavakban az alapinformációkat.
Versenygyőztes szólistáink, akik nyáron is megdolgoztak azért, hogy most színpadra állhassanak, elkápráztatták a közönséget: Csongár Márton klarinétjával, Marshei Leila zongoragátékával, és Gertler Teó országosan is ismert hegedűvirtuózként aratott jól megérdemelt vastapsot.
Hegedűegyüttesből két formáció is fellépett: a barokk és a romantika jegyében.
A gitárzenekar kis ütős színesítéssal különböző stílusokat is felmutatott. Akárcsak az egy órás műsort záró Kamarakórus. A Kis kece lányom dallamai ismét felcsendültek, ezúttal Bárdos Lajos jól ismert feldolgozásában: Szellő zúg távol énekelhette az idősebb korosztály az úttörőtáborok és a kórusmozgalom korszakából jól ismert gyönyörű dalt a nézőtéren is (magában).
 

Két hangzásvilágában és származási helyét tekintve is a világot átölelő műsorszámmal érdemelte ki a közönség elismerését a Kamarakórus.A tetszés látványos jele volt, hogy a közönségből sokan velünk jöttek a MÜPA gyönyörű lépcsős terébe is, kérdezni, beszélgetni ifjú muzsikusaink  egy válogatott csoportjával.
 
Szó esett itt munkáról, izgalomról, sikerről, a zene öröméről, és hogy elkezdeni sosem késő.
 
 
Egy dologban mindenki egyetértett: muzsikálni a legjobb a világon.
 
 
 
 
 
 
 

Miért szeretem a hangszerem?

 

Zeneismeret órarendek

 

Hírmondó archívum

 

Hallgass zenét, olvass róla!

 

Fórumozz, kérdezz tőlünk!