Cimbalom

cimbalomA cimbalom az ősi hárfa-típusú hangszerek családjából származik, közvetlen őse valószínűleg az ókorban és középkorban legelterjedtebb psaltérium volt. Alakja trapéz formájú asztallapra emlékeztet, fém húrjait fa verőkkel szólaltatják meg. Egyik legfontosabb népi hangszerünk, emellett a jellegzetesen magyarnak tekintett verbunkos zenében is fontos szerepet kapott a 19. század folyamán. Mai, lábakon álló, pedálos szerkezetét is Magyarországon alakították ki az 1800-as évek végén. A 19. és a 20. században elsősorban a magyar zeneszerzők műveiben szerepelt, de ma már szívesen használják más országok komponistái is.

Ha szeretnél cimbalmozni:

A cimbalom tanulását akár már 6 éves korodban elkezdheted az ún. Hangszeres előkészítő osztályokban. Ekkor tanárod nemcsak a hangszerrel, hanem a zene alapjaival (kottaolvasás, ritmus, metrum) is megismertet. Ha 9-10 éves vagy és korábban már jártál szolfézs előképzőre, a tanulást rögtön az 1. osztályban kezdheted.

Tanulmányaid kezdetén nem baj, ha még nincsen cimbalmod, mert az első két évben gyakorolhatsz az iskolában

Fejlődésed eredményét nemcsak az órákon, hanem koncerteken, vizsgákon, szakmai rendezvényeken, közös órákon is bebizonyíthatod. Szeretnénk, ha sok örömed lenne a cimbalmozásban, ezért már tanulmányaid első évétől együttjátszhatsz társaiddal vagy a tanároddal kétcimbalmos vagy zongorakíséretes műveket is.

Egy kis hangszertörténet:

A cimbalom őse Ázsiából arab közvetítéssel jutott Európába. Különböző neveken  (psaltérium, salterio tedesco, tympanon, hackbrett) meghódította a középkori fejedelmi és királyi udvarokat. Magyarországon Mátyás király udvarában említenek először egy kilenc éves kisfiút, aki a király köszöntésére psaltériumon játszotta a parasztok által énekelt dalokat. Míg Európában a cimbalom megmaradt alapvetően népi hangszernek, addig nálunk a 17-18-19. század folyamán egyre népszerűbb lett, s nemcsak népzenét, hanem műzenét és ún. „magyar nótákat” is szívesen játszottak rajta.

Az 1800-as évek végén Schunda Venczel József pozsonyi hangszerkészítő megnövelte a cimbalom hangterjedelmét, lábakkal és hangtompító pedállal látta el. (Később Bohák József tökéletesítette a mechanikáját, tovább szélesítette a hangterjedelmét és sokat finomított a pedál működésén.) Az új hangszert örömmel üdvözölték a kor híres zeneszerzői, köztük Liszt Ferenc is, Erkel Ferenc pedig fontos szerepet adott neki Bánk bán című operájában. A 20. század első felében Bartók Béla (I. Rapszódia), Kodály Zoltán (Háry János) és Igor Stravinsky (A róka; Ragtime) is szívesen alkalmazta műveiben.

A magyar zeneszerzők számos műfajban és kamarazenei összeállításban alkalmazzák, szinte hetente készülnek új kompozíciók. Kamarazenei- és szólisztikus lehetőségeit különösen ismertté tették Balassa Sándor, Csemiczky Miklós, Durkó Zsolt, Eötvös Péter, Farkas Ferenc, Hollós Máté, Kocsár Miklós, Kurtág György, Láng István, Lendvay Kamilló, Maros Rudolf, Petrovics Emil, Ránki György, Sári József, Sugár Miklós, Szokolay Sándor és Vajda János művei. A cimbalom napjainkban egyre növekedő nemzetközi népszerűségét az is mutatja, hogy nemcsak a magyar zeneszerzők komponálnak rá szívesen, hanem Boulez, Stockhausen, Schnebel, Birthwistle és mások műveiben is gyakran szólal meg szóló, kamara- vagy zenekari hangszerként.

A tanszak tanárai

Jelentkezési lap